Ida [antikvár]

Részlet a könyvből: I. FEJEZET, mely egy családnak jelen állapotáról szól. A bolt hátsó részén, elkerített helyen ettek, puszta asztalon, a tintásüveg és tintapettyes feljegyzési könyv tőszomszédságában. Az ételért nem kellett messze menni, ott pangott az egy kis zsúfolt vastüzhelyen, a bolt sarkában. Az evést minduntalan félbeszakította egy-egy vevő érkezése. A bolt csengője rekedten csilingelt, az ajtó nyikorgott s a deszkanyilásba tompa zajjal hullottak a huszfilléresek. Végre a gazda megunta az ugrálást és a kulcsot ráfordította az ajtóra. - Hozzad a hust, Mari, - kiáltott a feleségére. Merzné kitálalta az örökös paprikást, mely a hét öt napján át rendes ételük volt s amit megfőzhetett bolti munkája mellett és lassan, élvezettel enni kezdtek. Az evés volt egyetlen örömük, fényűzésük és boldogságuk. S az is micsoda evés volt! Evőeszközt nem dus pazarságban használtak. A levest és a hust egy tányérról ették, hogy ne kelljen az asszonynak sok edényt mosogatnia. Különben is, mire megették a hust, a tányérok épp oly tiszták voltak s az ételnek épp oly kevés nyoma volt rajtuk, mint tálalás előtt. A hússal befejezték ebédjüket. Nem ismerték az édességek, nyalánkságok fényűzését és nem is kívánták. Forró levesre és erősen fűszerezett húsra volt szükségük, hogy bírják egésznapi állati munkájukat. Merz János maga emelgette a zsákokat, maga tolta haza kézikocsin a bevásárolt árut. Az asszony meg reggeltől estig hajlongott a boltban s közben ráért főzni, foltozni s a kis lányukat reggel ugy, ahogy megfésülni.