Idegenben [antikvár]

Részlet a könyvből: FONTOS ELHATÁROZÁS. Ez nem maradhat tovább is igy Zsuzsikával. Győződjék meg róla a nagyságos asszony maga, hogy az ilyen irásgyakorlatot nem lehet elfogadni egy majdnem tizenötesztendős leánykától. A nevelőnő e szavak után egy füzetet nyújtott Zsuzsika édes anyjának, a ki szemben ült vele a kerti asztalnál. Az anya csak egy pillantást vetett a füzetbe, aztán sóhajtva az ölébe ejtette. A sok javítás és széljegyzet bőséges bizonyságát adta annak, hogy a nevelőnő elégedetlensége nagyon is indokolt. - Belátom, hogy igaza van, kisasszony, de mit tegyünk? - szólt Hertelendyné s tehetetlenül nézett maga elé. - Tudományos nő Zsuzsikából soh'sem lesz, de helyesen irni csak meg kell tanulnia. Nem is értem, hogy mért van a tudománnyal olyan ellenséges lábon, a mikor pedig különben olyan nagyon helyén van az esze. - Épen ez bosszant engem is - szólt a nevelőnő növekvő felháborodással. - Könnyebben esnék türelmesnek lennem vele, ha tudnám, hogy nincs meg a hozzávaló esze. Csakhogy nem azon múlik a dolog. Itthon túlságosan sok a szabadsága, az a baj s azért, ha szabad volna tanácsolnom, azt mondanám, tessék Zsuzsikát nevelőintézetbe küldeni; a míg itt marad, Ligetfalván, semmit sem fog tanulni.