Így írunk mi, Erkelesek [antikvár]

Kedves Olvasók! Ajánlom figyelmükbe ezt a gyűjteményt. Tehetséges gyerekek írták, s az őket ösztönző, tanító pedagógusok gyűjtötték csokorba Bene Mihály tanár úr irányításával. Olvasás közben újra gyereknek érezhetik magukat, együtt örülve, izgulva az alkotókkal, osztozva bánatukban. Élményeiknek, érzéseiknek részesei lehetnek. Több év gyűjtőmunkája ez a kötet, mely az iskola fennállásának 50. évfordulójára jelenik meg. A tanulók neve után az az évfolyam van megjelölve, amikor írták a verset, történetet, vagy készítették az illusztrációt. Némelyikük azóta gimnazista, főiskolás, egyetemista vagy dolgozó ember. De akkor még erkeles volt. Kívánom, hogy kedvüket leljék e könyvecskében! Jó szórakozást hozzá! Gödöllő, 2003. Lakatos Györgyné nyugdíjas igazgató így írunk mi, ErkeleseJ< 217. Szent István megkoronázása 1001. január elsejét írunk. Itt vagyunk az esztergomi koronázási templomban. Már tele a bazilika az izgatott emberek százaival. Érthető az izgalmuk, hiszen nagyon nagy eseménynek nézünk elébe. Hamarosan felteszik a koronát az első magyar király fejére. Megkondul a harang, a nép elhallgat. Majd halk énekszó csendül fel, és belép az ifjú István a kíséretével. Bíborszínű párnán nyugszik a míves aranykorona és az országalma, mellette a hímzett palást. Asztrik apát egyenesen Rómából hozta a koronázási jelvényeket II. Szilveszter pápa ajándékaként, és annak áldásával. Elérkezett a nagy pillanat! István az oltár elé lép, térdre ereszke- dik. Hivatalos csönd uralja a termet. Az apát István fejére helyezi a koronát, kezébe adja az országalmát és a vállára teríti a palástot. Majd Is- ' i ¦ ¦11 ¦ ¦'. i '. ! I ÉlM'iJ