Interferencia [antikvár]

Prológus „ Caress the one, the never-fading Rain in your heart, the tears of snow-white sorrow Caress the one, the hiding amaranth In a land of the daybreak " (Nightwish - Amaranth) „Az Erie-tó vidékét változatlanul heves esőzések áztatják. Ebben az időszakban szokatlan jelenség a szakadó eső, ami két napja zúdul Detroit városára, s záporok, zivatarok fői-májában húzódik a Nagy-tavak vidéke felé északnyugatra. A St. Clair-tó órák alatt megduzzadt, és a víz lassan teljesen elönti a belvárosi partokat. Folyamatosan zajlik a rögtönzött gát megerősítése. Önkéntesek százai csatlakoznak percről percre a munkálatokhoz. A nem várt időjárási viszontagságok miatt azt javasoljuk, aki csak teheti, maradjon otthon. Egyelőre még nem tudni, hogy a hirtelen kialakult ciklon miért " - Nem tudni! Nem tudni! A nagyokosok mindent tudnak. Az öregbe belefojtotta a szót a köhögés. Amióta hűvösre fordult az idő, rájött ez az átkozott, fojtogató köhécselés, és megakadályozta abban, hogy megállás nélkül szitkozódhasson a rádió miatt. A kis reggelizőben alig ücsörögtek néhányan, csupán egy komor úr a sarokban, egy rongyos öltözetű fiatal nő, és persze, az öreg felső szomszédjának lánya, ez a kedves mosolyú pincérnőcske, aki mindig odafigyelt rá, amikor betért ide reggelenként. A lány kitöltötte a szokásos reggeli kávét az öreg csészéjébe. - Egyetértek, Peter bácsi. Gondoljon bele, egy ilyen záport ők előre tudnának jelezni. Hát mire vannak a meteorológusok meg az előrejelző készülékek? Nem hiszem el, hogy egy ekkora vihar a semmiből kerül elő. - Tudod, mi a furcsa, kis drágám? - recsegte az öreg. -Hogy ez nem is vihar. Ez özönvíz! Úgy bizony, olyan felhőszakadás, amilyet még életemben nem láttam. Hogy két nap alatt ennyi víz essen! Detroit nedves hely, ebben igaza