Isten hozott Manóka [antikvár]

Részlet: Különös kaland A tavaszi napsütésben ezüstszárnyú hatalmas gépmadár szelte a levegőt; úgy csillogott, ragyogott a kék égboltozaton, mintha gyémánttal, drágakővel lenne kirakva. Amint a nagy magasságból lefelé ereszkedett - hallani lehetett a motorok erős pöfögését. Lent a földön sűrű tölgyfaerdő sötétlett, a lombokat meglengette a szél, s a fák haragos zúgással hajladoztak egymás felé. Úgy látszott, mintha vitatkoztak, civakodtak volna. Vagy talán nem is ők adták ezt a különös, furcsa hangot?