Isten veletek, Hobók! [antikvár]

Részlet a könyvből:A Mississippi elönti a házunkat- Bill, nézd a tenger!- Tyhű, Todd, végre itt vagyunk. Ez New Orleans.- Bill, üljünk le egy kicsit. Már olyan közel vagyunk, nem baj, ha pihenünk egy kicsit.Bill és Todd ülnek egy földhányáson. Előttük a lejtős, kanyargós országúton autók suhannak el az éjszakában, távolabb New Orleans fényei és a kivilágított hajók tükröződnek a kikötő olajosan csobogó vizében.Bill a cipőjét piszkálja. Félig levált róla a talp. Ezen elgondolkozik, majd gyors mozdulatokkal kifűzi a cipőzsinórt és átköti vele lábfejét. Amíg a zsinór el nem kopik, addig a cipőtalp sem válik le. Bill hosszú nadrágja különben rojtosszélű, vastag szvetterje piszkos; szőke, izzadt hajfürtjeit nem takarja sapka. Kettőjük közül határozottan a kis Todd az elegánsabb, a fején túlbő, de aránylat új barna utazósapka, testén kissé foltos átmeneti kabátka, amely alól egy hosszú és bő matróznadrág bújik elő, olyan, amilyent a rövidnadrágos kisfiúk ünneplőben viselni szoktak. Bill lehet vagy tizenöt éves, Toddot hét-nyolc évesnek nézném. Többet nem tudunk róluk e pillanatban, mert hiszen csak most találkoztunk velük.