Ízes palacsinta [antikvár]

Részlet: ízes palacsinta (Clátite cu magiun) Finom palacsintát süt Mia néni!) Párját ritkítja Különösen jó a hecsenpeccses. Kérdezzétek mieg efelől Dánutot, a néni másodikos öcsikéjét. Ám mégse, ne háborgassátok. Most dolga van. A számtanpéldák megoldásán töri a buksiját. Az imént ült le asztalkájához. — Éljen! Befejeztem! Ilyen hamar! Bocsánat, ilyenformán nyugodtan megkérdezhetitek. Látjátok? Csücsöríti a száját, s szemét behunyja. Ugye, mondtam? Milyen palacsintát süt Mia néni! Ráadásul ma van a neve napja. Boldog a vendégsereg! Cseppet se csodálkozzunk rajta, hogy oda igyekeznek. Nem tartozom a mieghívottak közé, így hát ráérek, s elmesélem az alábbiakat. Hanem pillantsatok csak Dánu^ra. Irkáját becsukja, táskájába csapja, s egy szökkenés, lekapja a fogasról sapkáját, és ni-ni, máris a kilincsen a keze. Am a fickó túl se jut a küszöbön, szokatlan hangot hall a táskából. — Lassan a testtel! Hallod-e? Magaddal viszel, vagy pedig itthon kuksolsz! — Ki beszél? — Én! Ki Dánu^ot ismeri, tudja, hogy egykettőre nem lehet kihozni a sodrából. Bezzeg most belesápadt. Nemi is lehet rajta csodálkozni. A táskából, az irka fedőlapjai közül egy ló bukkan elő. Igazi paripa! S ez még semmi. De beszél, ráadásul igen felháborodva: — Szép dolog! Palacsintára vásik a fogad, hám-hám? S engem kire bízol, kiskomám? Velem' mi lesz aztán?