János generális [antikvár]

Részlet a könyvből: A SÉLLYEI PORTÁS. Jancsinak nem volt más dolga, mint az, hogy egész nap ott kellett ülnie a kollégium kapuszinében s vigyázni arra, nem kopogtat-e valaki a kapun. Ha aztán kivülről megkopogtatták háromszor a tölgyfakaput, Jancsinak föl kellett kelnie a puha párnás karosszékből, ki kellett vennie övéből a fél-karomnyi cifra kapukulcsot, be kellett eresztenie a jövevényt, annak alázatos szép jó napot kivánnia s aztán újból vissza ülhetett a puha párnás karosszékbe. Itt aztán elülhetett Jancsi akár napestig, várva, nem kopog-e megint valaki a kollégium kapuján. Ezt a mesterséget pedig ugy hivták, hogy portásság. Járt érette évenként egy nagy prémes bunda és egy pár csizma télire, egy pár csattos topán és zubbony nyárára, mindezen felül pedig annyi enni-inni való, amennyi egy emberbe belefér s még ezenfelül is minden napra egy egész kenyér.