Játékos rajzolás [antikvár]

Részlet a tartalomból: "Amikor minden nesz elült már odakint, és lassanként a szomszéd ház fényei is kihunytak, a kerti mécses kigyúlt, és a függönyön át halovány derengés töltötte meg a szobát. -Dorka, odanézz! - súgta izgatottan Ádám, és mutatóujjával az íróasztal felé bökött. A kisfiú egészen a húga feje fölé hajolt, Dorka azonban nem felelt: réges-régen az igazak álmát aludta. Ádám tétován megdörzsölte a szemét, hátha mégiscsak álmodik, s valóban, a következő pillanatban vele is táncolni kezdett a szoba, és a két gyerek ágyát tarka szőttesként lebegték körül a virágmintás falak ... -Máris készen van a rajzom, anya - suttogta álmában a kisfiú, majd a másik oldalára fordulva egészen a húga mellé gömbölyödött. -Dorka látod azt, amit én? - kérdezte Ádám, és most az ablak felé intett. -Mutasd! - kérlelte a kislány, és tágra nyílt szemmel kikémlelt az ablakon..."