Jelky András kalandjai [antikvár]

Részlet a könyvből: "1754 esztendejének egy szép nyári napján sokan elcsodálkoztak Baja városában, vajon mért füstölög naphosszat olyan bodoran Jelky István szabómester házának a kéménye. Fűtenek talán odabenn? Ilyesmit képzelni se lehetett, hiszen nyaranta Baján is a nap gondoskodik a fűtésről, akárcsak egyebütt a széles világon; a kíváncsi szomszédság nem is gondolt hát mást, úgy kell lenni e a dolognak, hogy Jelkyéknél nagyban sütnek-főznek. Igen ám, de miért sütnek-főznek, amikor se ünnep, se névnap, se lakodalom? Nénémasszonyék végig az utcában egymásnak adogatták a kérdést, míg aztán végül nem győzhették tovább, hogy tudatlanságban maradjanak, és délután egypáran beállítottak hírhallani a szabómester házába. Jöttek is a hírek azon nyomban, futottak, keringtek, szaporodtak, hogy Jelkyéknél fenekestül felfordult a világ, hogy a konyha már színültig telis-tele van frissen sült fehér cipóval, töpörtyűs pogácsával, kenyérbe sütött sódarral, a teremtő tudja, mi minden jóval. Mire leszállt az este, az is kitudódott, hogy az öreg Jelky István második fia, keresztnevén András, elhagyja holnap reggel a szülői házat, el a szülővárosát, és elmegy messze-messze, talán még a tengeren is túlra, világot látni, az a sok malac, liba, sódar, pogácsa pedig nem egyéb, hanem az útravaló."