Jézuska kis virágai [antikvár]

Részlet a könyvből: JÉZUSKA KIS VIRÁGAI Évike Éviké alig volt még ötesztendős, amikor anyukája elvitte az elsőáldozó gyermekek szentáldozására, A kicsikét nagyon meghatotta a kicsinyek áhítata s ezentúl ő is nagyon vágyódott a Jézuskához. - Édes anyukám, - szólt - mikor leszek már én is elsőáldozó? - Várj csak gyermekem, - felelt a jó édesanya - majd annak is eljön az ideje. Pedig a kislányka érett volt már rá, de nem akartak vele kivételt tenni. Az apácákhoz bejárt a kicsi, pedig még nem járt iskolába s nem volt dedós sem. - Aztán szereted a Jézuskát? - kérdezte tőle a jó apácanéni. - Nagyon szeretem - felelte Éviké örömtől ragyogó szemmel s megcsókolta a kis Jézus képét, amit a kedves nővértől kapott. Évike szülei a nagyváros közelében egy hegyen laktak. Egy villatulajdonosnál voltak házmesterek, ahol édesapja kertész is volt. A kislány a szomszéd villatulajdonos kisfiával szokott játszani egy kőfalkerítés mellett. Egy gyermekeknek való jó kis könyvet mutattam neki s kért, hogy olvassak föl belőle egy versikét az elsőáldozókról. Aztán még néhány apró történetet mondtam el neki a szentek gyermekkorából. - Éviké nagy figyelemmel s boldog örömmel hallgatta. - Jaj be szép, jaj be szép , . . lelkendezett. Kérem szépen, meséljen még tisztelendő bácsi. - Nem, most elég volt; majd máskor még anyukád olvas neked e kis könyvből, - így most már ő beszélt nekem a jó nővérekről, meg hogy mesejátékot játszottak az iskolában s ő angyalka volt benne.