Judith [antikvár]

Részlet: A tarpatak-völgyi Tüzelőkő mellett álltak. Előttük, két sötét sziklafal keretében, a nagy síkság látszott. Egy darab zöld bársony, melyen az emitt-amott fölcsillanó fehér házak, piros háztetők úgy hatottak, mintha tulajdonképpen a mesebeli óriás királyleány ott feledett játékai, zománcos ékszerei lennének. Jobbról a Szalók falához nagy foltokban tapadt még a hó, de a Középorom már tavaszba öltözött. Ott virágzott, rügyezett minden. A fenyők ágain pedig, óriás rubintokhoz hasonlón lángoltak, égtek a frissen kipattant tobozok milliói. S mintha a lemenő nap is örömét találná benne, valahányszor a kelet felé rohanó felhőkből ki-kibukkant, hosszu aranysugaraival végigsimogatta a komor sziklákat. Hogy földerültek rögtön, e bűvös érintésre!