Kaiman kapitány [antikvár]

Részlet a könyvből: Thieme ékszerész üzlete előtt elegáns fogat állott meg. Ruganyos léptű, magastermetű férfi sietett az üzletbe. A kirakatról visszaverődő fény megvilágította férfias szépségű, éles metszésű vonásait; finoman hajlott orra, gondosan ápolt fekete szakálla szerint francia, vagy olasz lehetett. Míg az üzlet küszöbén átlépett, odakiáltotta szolgájának: „Márkus, eredj a szállodába s várd meg visszatértemet!" - Parancsára gróf úr! - felelt Letrier Márkus s aztán elégedett mosollyal fordult a kocsis felé. - Végre egyszer én ülök a méltóságos úr helyén! Felugrott a kocsi hágcsójára, s éppen nagy kényelmesen le akart telepedni, mikor legnagyobb megdöbbenésére azt észlelte, hogy valaki a másik oldalról elibekerült. - Mi jut eszébe? - förmedt rá a betolakodóra. - Takarodjék azonnal a kocsiból, mert különben én mutatom meg az utat! - Ó! Csak ez az egy hang volt a felelet; élesen és sziszegőn tört ki, mintha valami vadmacska feszítené ugrásra ruganyos testét. Márkus jól ismerhette ezt a fenyegető hangot, mert nagy ijedelemmel s hanyatt-homlok menekült a hintóajtóból. - Minden jó lélek! Ön az, valóban...- ?