Kaland a Szamócában [antikvár]

Részlet a könyvből: Göncöl Mari rántott egyet oldaltáskája szíján, felkapta a házizsákját, gyorsan megcsókolta édesanyját, heves mozdulattal becsapta az előszobaajtót, aztán kettesével átugorva a lépcsőfokokat, sietett a kapu elé. Ideje is volt. A kapuban ugyanis már türelmetlenül és sértődötten topogott barátnője, Elek Márta. El is határozta a várakozás percei alatt, hogy hűvös szótlansággal bünteti majd Marit késéséért, de amikor meglátta az ormótlan bakancsokat, a foltos viharkabátot, nyomban elfeledkezett fogadalmáról és szörnyülködve felkiáltott: - De Mari ! Ugyanebben a pillanatban Mari is végignézett Márta lenge nyári ruháján, kecses szandálján, karjára akasztott csinos szatyrán, s éppen olyan hangosan tört ki belőle a méltatlankodás: - De Márta ! A két lány szinte egy időben kérdezte egymástól: - Mi bajod ? - Hogy jutott eszedbe ... ? - Azt hiszed, divatbemutatóra megyünk ? - A Himaláját akarod megmászni ?