Kalandok a vakációban [antikvár]

Részlet a könyvből: Magam is részt vettem bennük - s el nem felejtem őket, míg csak élek. Harmadik gimnazista voltam. Azaz hogy: úgy mondtam akkor, gyermekes nagyzolással. Most már így mondom: elvégeztem a gimnázium második osztályát, kezemben volt a jó bizonyítvány, - s fütyörészve, könnyű szívvel néztem a vakáció sok gyönyörűsége elé, mely rám várt. Diákszobánkban nagy volt a készülődés, - vígan folyt a csomagolás. Holnap indulunk haza! Nem mintha nem szerettük volna a mi városi tanyánkat. Hiszen nem voltunk idegenbe: Gábor bátyánknak, a városi orvosnak házában laktunk, Berta néni, - édesanyánk nővére - úgy gondunkat viselte, mint a tulajdon gyermekeinek. Áldott jó lélek volt; ha idegen fiúk lettünk volna, akkor se lett volna rosszabb sorunk. Ő akkor sem tett volna úgy, mint az a kosztadó asszony, kinél édesapám lakott diákkorában. Ez rá-rányitotta az ajtót uzsonnatájban a nála szálláson levő fiúkra, - egyik kezében volt a megszegett kenyér, másikban a kés, - aztán bekiáltott: - Fiúk, kell? Nem? No jó!...