Kamasznapló [antikvár]

Ezt a könyvet Nő írta. A nővé érés és az igazi anyává érés látszólag természetes, valójában katartikus történetéről. Mindkét nő - anya és lánya - felnő előttünk. Az egyik úgy, hogy szuverén emberré válik, a másik úgy, hogy megtanulja az elengedés művészetét. Mindkét feladat nagyon nehéz. Számomra az irodalomban nem létezik olyan megkülönböztetés, hogy „nő író" vagy „férfi író". Kivéve az olyan ritka eseteket, mint ez a Kamasznapló. Vannak ugyanis az életnek olyan eseményei, melyeket mi, férfiak nem! veszünk észre. Mondatok, gondolatok, ruhadarabok, megfigyelések, érzések, események, melyeknek számunkra semmi fontosságuk nincs - számukra azonban ezekből áll össze az egész életük, létük teljes univerzuma. A női optika erre az életre, s ezekre a hétköznapokra van beállítva. Közelképeket ad. Ezekből a képekből áll össze mégis egy óriási panoráma. Egy élet drámája. Az, hogy „mit vegyek fel?" egy férfi számára sohasem válik sorskérdéssé, és ami a legnagyobb baj, nem is érti, hogy egy nö számára miért az. Egy férfi még a legvégletesebb esetben sem úgy él a földön, mint egy nő. Az itt és most igazából a nőké. A Föld a nőké, így mondhatnám, s ezért minden, ami itt történik velük, igen nagy fontossággal bír. Ami összeáll ezekből a látszólag „jelentéktelen", hétköznapi feljegyzésekből egy olyan hatalmas dráma, melyet ritkán írtak meg. Női olvasók személyes gondolataikkal találkozhatnak ebben a naplóban, A férfi olvasók pedig megismerhetik belőle, milyen a világ a nők szemüvegén keresztül, hogyan érik felnőtté egy lány, s milyen gyönyörűséges és gyötrelmes dolog anyának lenni.