Kányadombi indiánok [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
"A regény hősei gyermekkorom igazi barátai. Magan is nagyon örültem, amikor újra láttam arcukat, újra hallottam szavaikat, és ráismerhettem mozdulataikra, amelyek már-már elvesztek a múló évek ködében. Eddig nem is sejtettem, hogy amennyire elevenen hordozom őket magamban. Ahogy jó pajtásait nem feledheti el az ember, nem felejti el a közös izgalmakat, az alkonyatba vesző játékokat, a csaták nemegyszer igazi kockázatait. Amit elmondok, igaz volt, bár nem minden történet szó szerint így. Pajtásaim nevét is megváltoztattam, olykor a dűlők, utak nevét is, de egyvalamit sehol sem tudtak volna megváltoztatni: az ifjúság feledhetetlen csodáit, azokat az izgalmakat, amelyek most lapról lapra végigkísérik fiatal olvasóimat" - írja az író első ifjúsági regényéről, amely most második kiadásban jelenik meg. Az olvasók azóta a "kányadombi indiánok" hőseinek további sorsát is nyomon követhették Az utolsó indián nyár és a Sólyomidő című regényeiben.