Kapofáncs [antikvár]

Ez a néhány mese nem is mese. Csak amolyan félig igaz, félig álmodott ártatlan lódítás, huncutkodó összekacsintás, amelyet kitartó unszolásomra az én jókedvű Édesapám toldott foldott össze nekem álomba ringató csodává. Vele mindez megesett, mondta nagykomolyan, és én hittem, ámultam-bámultam, tarisznyámba rakosgattam a varázslatos szavak simogatását. S most úgy idézem fel nektek, szórói-szóra, ahogy tőle hallottam őrködőcsillagos esteken.