Karácsony [antikvár]

Részlet a könyvből:Karácsony!Mily édes, kedves, jelentőségteljes szó! Azt állítom, hogy soha nem volt egyetlen nemzet szókincsében sem még egy szó, melynek ilyen mély és boldogitó értelme lenne és nem is lesz soha. A hivő kereszténynek ez a szó jelenti hő vágyának hosszas reménykedés után való teljesülését, hogy megváltatott a világ, a hitetlennek pedig szintén általános ünnepségnek, a családi örömöknek, a felragyogó gyermekszemeknek évente visszatérő időszaka. Felvillan a karácsonyfa palotában és kunyhóban egyaránt; megkondulnak a harangok, hogy hirdessék a csendes éjszakában a Megváltó születését; száll az angyali üdvözlet oltárról-oltárra, szószékről-szószékre, szájról-szájra: Nagy örömet hirdetek nektek, mely az egész népnek öröme lészen, mert született néktek ma a Megváltó, ki az Ur Krisztusba Dávid városában!