Képeskönyv képek nélkül [antikvár]

Részlet a kötetből:Bizony, különös eset ez. Hogyha valami igazán mélyen és erősen érint, akkor, mintha a kezem s a nyelvem megmerevednének. Nem tudom kifejezni, nem tudom elmondani azt, ami bennem él. De azért festő vagyok mégis. A szemem is ezt mondja s annak tart mindenki, aki a vázlataimat látta. Szegény ördög vagyok s egy nagyon, nagyon szűk utcácskában lakom. De a napsugár, hozzám is eljut, mert magasan fenn lakom s látom valamennyi ház tetejét. Az első napok ugyancsak elhagyottan és szívszorongva teltek e városban. Az erdő, meg a zöldelő halmok helyett most kormos kémények meredtek az égnek. Barátom egy sem volt itt s meghitt arc egy sem köszöntött..."