Keraban meg a többi vasfejű [antikvár]

Részlet a kötetből:"A berekháti órákon, kezdve a holdvilágnagyságú toronyórától a legzörgősebb, behorpadt konyhai vekkerig, minden kötelességtudó, megbízható időmérőn reggeli háromnegyedhatra fordultak rá a mutatók. Zengett a kakasok kardala a faluban. Ebben a pillanatban a falu hét különböző pontján ez a szólam hangzott el egymásután többször is: - Kelj fel, kisfiam, háromnegyed hat. Tudod, menned kell iskolába. Hív a kötelesség. Még utóbb lekésel a vonatról. Hét szalmazsák reccsent meg erre az ébresztőre s hét helyen hallatszott egységesen ugyanaz az elefánt-sóhajtás: - Ooóh... oáh... Már reggel van ? Még csak öt percig, édesanyám. - Na, csak ne lustálkodj tovább. Kész a reggelid, ott az asztalon. Talpra, talpra. Nem ártana, ha átnéznéd mégegyszer a leckét. Nagyon nyavalyásan ment tegnap este. - Átnézem a vonaton. Ooóh... oáh... - Hát a számtanpélda? - Majd megmutatja Keraban. - Ki az a Keraban? - Aáh ... de álmos vagyok. Nem tudja, édesanyám, ki az a Keraban? Azt mindenki tudja. Bagi Gábor. - S mért hívjátok Kerabannak? - Az iskolában mindenkinek van valami álneve. Nekem is van."