Keselyűk földjén [antikvár]

Egy lap felső sarka enyhén meghajlott.
"- Szia - szólította meg az idegen lány. Elena elkapta tekintetét a fekete kancáról, és Mora nyírott sörényére szegezte. Félelem kúszott föl a gerincén: a lány szeme aranyszínű volt. - Angelica vagyok - szólt lágy hangon a lány. - Téged hogy hívnak? Elena nem válaszolt. A szája kiszáradt, a nyelve nem engedelmeskedett. Érezte, hogy zsibbad a tarkója. - Mondanom kell neked valamit, valami fontosat. Meg kell hallgatnod - folytatta az ismeretlen lány. - Apád és Gato életveszélyben vannak, meg kell mentened őket." Elena édesapja lovával, Gatóval együtt csapdába esett a hegyekben. Nincs esélyük a túlélésre, hacsak nem kapnak gyorsan segítséget. Felettük kondorkeselyűk köröznek - arra várnak, hogy lecsaphassanak, amint áldozataik eléggé legyengültek. Elena az egyetlen, aki idejében apja segítségére siethetne, de nem bízik az idegen lányban, aki a semmiből bukkan fel - azon a vad fekete lovon, melyet még soha senkinek sem sikerült befognia...