Két szív [antikvár]

BevezetésféleSzobámban ülve - talán szomorkodva is, de mindenesetre kedvetlenül hánytam-vetettem fejemben egynéhány kimagasló mintáját az emberi önzésnek. - Nagyhangú frázisok szakadnak fel a kifeszített emberi e kebelből, zord, hideg ítéletek egy-egy megtévedt felebarátunk ellen; hanem a szónokok tolongnak és fellökik egymást és eltapossák a gyámoltalant és kinevetik az ügyetlent és halálra ítélik a naiv meggondolatlant. Kihalt a szeretet az emberi szívből, a boldogságot feláldozzák a dicsőségért, s a dicsőséget irigység marcangolja szét. - A vér köteléke nem növeli a szeretet, és pénzért gyűlölik ma azok egymást, akik tegnap szerették. - Egy szóval ködös, borongós idő járta odakünn s én okosabb dolgokkal nem tudtam agyonütni egy-két hasznavehetetlen órát. - Máskülönben pedig az öreg doktort vártam, aki egyforma szerencsével gyógyít testi és lelki nyavalyákat, nagyobb passzióval emezeket, mivelhogy bevallja, hogy amazokhoz keveset ért.