Ketten [antikvár]

Részlet a könyvből: A késő őszi nap ráöntötte a kertre minden melegét. Ebben az évben sokat megtakaríthatott nyáron át, mert bőven jutott ebben a késő őszi hónapban is a sárguló fáknak és rőtvörös bokroknak. Az utca túloldalán, a szemközti házban apró, fehérszőrű kutya feküdt az ablakban és sütkérezett az áldott napmelegen. Álmosan hunyorgatott és nem törődött a világgal. Nem érdekelte az egyetem tágranyitott ablaka és a jegyzetfüzetek fölé hajló sok fiatal fiú és leány. Eleget látta már őket. Az egyetemkert útjain néhány vidám veréb falatozgatott. A hallgatók pár perce beözönlöttek a nagy kísérleti terembe, és a lakoma nyugodalmas volt. Verébék hangos csiviteléssel adták tudtul a világnak, hogy az ilyen ősz igazán istenáldás. így érdemes élni! Az egyik veréb-úrfi, miután jól megtömte mindig éhes kis begyét, nagy csiripeléssel felszállt a legmagasabb fára s onnét - ki tudná megmondani, milyen kalandos vágytól hajtva - leröppent, hogy közelebbről megtapasztalja, vajjon mi lehet az a fehér gombolyag ott, a szemközti ablakban. A kutyus nem aludt olyan mélyen, mint a világgal el akarta hitetni, mert a halk szárnysuhogásra hirtelen kinyitotta álmos szemét és mérges vakkantással támadt rá a kíváncsi verébfiókra : - Vau, vau, vau - sivított bele éles ugatása az utca csendjébe. - Láttad? - fordult szomszédjához a nagy terem egyik hallgatója. A másik fiatal leány mosolyogva bólintott igent, azután újra a tanárra figyelt. Lehajtott fejjel, buzgón jegyzett tovább. A kérdező is igyekezett figyelni, de tekintete minduntalan kitévedt az ablakon a szemben levő harcos felekre. A veréb elröppent a mérges hangra, de mintha csak bosszantani akarta volna a kutyust, minduntalan arra szállt. Hol az ablakpárkányon pihent meg, hol a szomszéd lakás ablakfájára telepedett. A fehér kis szőrgombóc személyes sérelemnek vette ezt a nagy érdeklődést, és mérgesen rá-rápörölt a kis kíváncsira. Olyan mulatságos volt oktalan mérgeskedése, hogy Edit alig bírta visszatartani a nevetést. Nem tudott a magyarázatra figyelni, pedig kétszer-háromszor is visszaparancsolta önmagát a tudomány világába. Azzal nyugtatta meg a lelkiismeretét, hogy szorgalmas szomszédjától elkéri majd jegyzetfüzetét és pótolja az elmulasztott pár mondatot.