Kiáltsd ki a szerelmed a világ közepén [antikvár]

Első fejezet 1/1. Ma reggel arra nyitottam ki a szememet, hogy sírok. Mint mindig. A szomorúságtól talán, nem tudom. Az a helyzet, hogy már nincsenek érzéseim, ,a köny-nyekkel kisírtam magamból mindet. Gondolataimba veszve összegömbölyödtem az ágyban. Aztán jött az anyám: Ideje felkelned - mondta. Nem esik a hó, de az űt jeges, itt-ott fehér foltos, az autók fele hólánccal közlekedik. Aki apja az én apám mellé ül az utasülésre. Aki anyja, és én hátra szállunk be, maj d apám indít, és elindulunk. Elől a férfiak egyre csak a hóhelyzetről beszélnek: . - Időben kiérünk a reptérre? - Menetrend szerint indul a gép? Mi ketten, qfcfe hátul, csendben vagyunk. Össze vagyok zavarodva, bámulom a kocsi ablaka mögött elfolyó tájat, az út melletti mezőket, a végtelen, havas síkságot. A távolban a hegyek taréján csillog a felhőkön átszűrődő napsugár Aki anyja átöleli a térdén tartott urnát a hamvakkal. 5