Kilátás a völgyből [antikvár]

Részlet: üzenetek Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy, karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél! József Attila örökbecsű tavasz-üzenetével érkezik el minden évben az immár hagyományos költészet napi ünnep. Az Oladi Művelődési Központ kön5rvtárosainak és a Simon István Utcai Általános Iskola magyartanárainak azért is szép és magasztos ez a nap, mert évek óta ilyenkor adják át a költő emlékére és tiszteletére hirdetett irodalmi pályázat nyerteseinek a díjakat. Gyermekszíveket indít megmérettetésre ez a nemes versengés, alsó és felső tagozatos általános iskolásokat, akik még fogékonyak a szépre, a jóra s tanítóikkal együtt hisznek az irodalom, a művészet életképességében, halhatatlanságában; fontosnak érzik a vele való mindennapos találkozást és megpróbálkoznak a művelésével is. „ Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz!" - üzeni a pályázat névadója s folytatásként - mintha csak ráfelelne -íme egy mai kisiskolás üzenete: „Lehunyom szemem, de látok vakon. Befogom fülem, s neved hallgatom. Nem nyújtom kezem, de ölelsz, érzem - már itt vagy velem, eljöttél értem ". Felnőttes komolysággal kérdez egy másik gyermek-költő üzenete.' „Mondd, Uram ha ellepi a hó, meghal-e a rét? Mi lesz a csillagokkal, ha elmúlik a sötét? Ha elmúlik a sötét, kitisztul-e az ég? Újra nevet-e a szem, mely most sírástól ég? " Költői kérdések ezek, nem várnak választ, mert ha fel is tennénk őket, eleve tudjuk, hogy a szem újra nevet.