Kivala Palkó Nemlehet-országban [antikvár]

Részlet a könyvből: Hol volt, hol nem volt - s lehet, hogy többször nem, de egyszer biztosan volt - a világon egy vándorlegény. És mivel régen volt az az egyszer volt, a nevét már nem tudom, ezért elneveztem - hogy mindig tudjuk magunk közt, kiről beszélünk - Pálnak. Kivala Pálnak. Erről a Kivala Pálról, pontosabban Kivala Palkóról mondok mesét. Kivala Palkó apjának, Kivala Péternek a fia volt. Korán árvaságra maradt, hát édesanyjával szegényesen éldegélte a mindennapi életet. Egyszer aztán felébredt benne a vágy, hogy vándorútra keljen, megnézze, másfelé milyen emberek élnek, és hogyan megy a soruk. Kivala Palkó sok vándorlása közül én most csak egyet szeretnék elmesélni, amikor a véletlen Nemlehet-országba vezette. De mielőtt még Nemlehet-országba elkísérnénk őt, meg kell ismerkednünk útitársával. Ez az útitárs pedig - alig merem leírni, mert attól tartok, el sem hiszitek - egy vaskályha volt. Igen, egy kétlábú, rozsdás, vén vaskályha. A harmadik lába a hosszú szolgálata során letört szegénynek. S mikor így megnyomorodott, hogy állni is csak téglával alátámasztva tudott már, az első meleg tavaszi napon kiebrudalták a házból.