Kivirágzik minden [antikvár]

ELSŐ FEJEZET Mi ketten vagyunk az egyedüli zsidók - plusz egy kétkedő keresztény - a Walsh Temetkezési Vállalatnál, egy nagyon erősen ír-katolikus helyen Framinghamben, Hoppy Likőrboltja mellett. A nagybátyámmal, Sethtel és a legjobb barátommal, Chrisszel egy szürke márványból készült tárgyalóasztal egyik oldalán ülünk, és egy emberként meredünk a szemben lévő falon függő rémületes, óriási keresztre. - Vérfagyasztó - suttogom. Tényleg az. A kereszt, Jézussal a közepén, több mint egy méter hosszú, és legalább olyan széles is. Jézus szenvedő arca mintha porcelánból készült volna, a homlokát leheletvékony karcolások borítják, pókhálóként szerteágazva a töviskoronája alatt. A szeméből vér patakzik. - Jééééézus - szólal meg Seth bácsi eltorzult arccal, összeszűkült szeme Jézus meggyötört ábrázatára tapad. - Igen, ő az - erősítem meg. - Nagyon kényelmetlenül fest - teszi hozzá, és a feszület felé int. - Nincs túl jó napja - mondom, a nagybátyám pedig elmosolyodik ezen a kijelentésen. Őszülő, fekete haja kócosan meredezik. Ő a legjobb fej rokonom, legalábbis most, hogy Sheryl nagyi már nincs. Általában olyan, mint egy igazi New York-i arc, mint valami előkelő gentleman egy órareklámból, most azonban a szeme vörös a sírástól, és eléggé ki van borulva, ahogy én is.