Kockacukor [antikvár]

1. Kockacukor a suliból hazafelé menet a Beszédes József ligeten vágott keresztül, és szokása szerint megállt a vízmérnök mellszobra előtt. Bronzfej és váll, valamint a mellvonalnál vízszintesen elmetszett törzs egy fehér kőhasábra helyezve - ennyi, amit a Sió csatorna megálmodójából látni engedtek. „Posztamens" - jutott eszébe a kőhasábra alkalmazott szakkifejezés, amely leginkább valami menstruációt elősegítő tabletta lehetne hangzása alapján. „Tovább is van, mondjam még?" - mintha így incselkedne a szobor alkotója a nézővel, de mivel a műterméig nem jutott el a válasz, hogy: „Igeeen! Látni akarom a törzsét és a lááábáát is, mert biztos szééép!" - így annyiban hagyta a dolgot. A végeredmény: egy gondterhes, doboztestű bácsika lett. Az élet nagy kérdése 17 évesen: „Milyen lehet B. József teste a hasáb mélyén?" Mindennap, ha erre jár, mérges tud lenni az alkotóra. Mert az ember nem lehet egyszerűen egy fejet növesztett mértani test! Es a szobrásznak éppen az lenne a dolga, hogy emberközelivé tegye modelljét a néző számára! Vagy nem? Ő a helyében felhajtott nadrágszárral, egyik lábát előrenyújtva ábrázolta volna, gondosan kifaragva minden édi lábujját - mintha éppen csak meg akarná nézni, milyen hőfokú a Sió csatorna vize. Vagy egyszerűen faragott volna neki valami menő alsóruházatot meg egy pár ehhez illő, klassz cipőt.