Kócos [antikvár]

Részlet a könyvből: "Egy konflis állt meg a Visegrádi-utca 92-es számú ház előtt. Az utca üres volt, csak a házak elé kirakott öblös szemeteskosarak bámulták a szürkén derengő hajnali eget. Rózsi hóna alá szorított esernyővel, kezében egy hatalmas muffal, amelyben egy féltucat malacot is el tudott volna szállásolni, kilépett az utcára. Mielőtt beszállt a kocsiba, könnyes szemét még egyszer körüljártatta a szeretett tájon, nem hagyta ki a lehúzott redőnyű fűszerüzletet, a szomszédos tejcsarnokot sem. Megtörölte szemét, majd megölelte mögötte álló apját s beszállt a konflisba, amelynek mélyében férje egy vég liliomvászonnal az ölében már elhelyezkedett. A kocsi elindult. A néptelen utcán most csak az apja, Ábel Gyula, volt cipészmester, jelenleg állástalan irodaszolga, álldogált a járda szélén, s hegyesre pedert bajszát tapogatva, mélabúsan bámult az elbaktató kocsi után. Úgy érezte, hogy időben, jól és méltón adta férjhez legidősebb gyermekét, hibátlanul teljesítette apai kötelességét. Ezen eltűnődött néhány pillanatig, majd leporolta világos pepita nadrágját s befordult a kapuba."