Kócos és a szivárvány [antikvár]

Történetünk Zuzmóföldén kezdődik, túl az Óperencián, túl az Üveghegyen, ott, ahol a kurta farkú malacot még csak hírből sem ismerik. Azaz, egy legenda említést tesz egy emberről, aki már látott egy férfit, aki talán megpillantott egyet valaha. Távolról sem lehetett szépnek nevezni a hegyek közt megbúvó, ősöreg építményt, ahonnan az események kiindultak, sőt, közelről sem. A hatalmas, többszintes épület ugyanis leginkább egy kastéljnra hasonlított. Jobban mondva egy kastély és egy hanyatt fekvő macska kereszteződésére, amelynek mancsai dermedten az ég felé merednek. A különös palota tornyain keskeny nyílások, alsó szintjein pedig kétszárnyú duplaablakok engedték be a cseppfolyósán meleg fényt. A vár oldalának repedései közé telepedett zuzmó lassan, de biztosan beterítette a falakat, mint egy puha szőnyeg. Mellesleg bárki észrevehette, hogy a magas kőkerítéssel körülvett udvaron különböző színű griffek sétálgatnak nagy peckesen. Bárki, akinek jó szeme van, vagy mágikus okulárét hord, mert a nemes madarak a szivárványszínű fák és a harsányzöld bokrok takarásában tették mindezt. Derékig toll fedte testük fényesen csillogott a napfényben, hatalmas szárnyukkal néha lomhán csaptak egyet-egyet, amivel vagy az elégedetlenségüket fejezték ki, vagy az örömüket. Ezt egy griffnél sohasem lehet tudni. A gigászi szárnyasok hátsó oroszlánlábán éles karmok meredeztek, hatalmas csőrük pedig rendkívül fenyegetőnek tűnt, de alapvetően a légynek sem ártottak. Senki 8 Töl^fal'pwél Tanoda h