Kolumbusz Kristóf, a határokat nem ismerő utazó [antikvár]

Tlső fejezet ifjú tengerész, ^yári délután. Nagy, citromsárga nap trónol az égen a liguriai hegyek fölött. A tenger nyugodt, súlyos, sima, akár egy üveglap. Apró áruszállító hajó szeli a vizet, rozoga gerince javításra vár. Lassan elér egy kis kikötőbe, megközelíti a mólót. A hajó orrában álló fiú - még húszéves sincs talán - nézi az egyre közeledő partot, de ábrándos tekintetén látszik, hogy gondolataiba merült. Az ifjú tengerész hirtelen meglát valamit, és összerezzen. Sőt, nem is valamit, hanem valakit. - A hétszázát! Az ott nem Bellesio uram segédje? -dünnyögi. - Mi az ördögöt akar? Nem megmondtam a gazdájának, hogy amint lesz pénzem, kifizetem azt az átkozott bort?