Bővebb ismertető
A kollégium folyosóin szokatlan csend pihen. Pedig most szabad idő volna, ha nem csal az emlékezetünk.
De nemcsak a folyosók, a termek is üresek... Nincs studium, nincs előadás, nincs kis diák. A szomorú 1918.-i őst szétszórta őket. És ez a csend sem olyan, mint máskor... Nem nyugodt, nem pihentető; ijedt, terhes, fájdalmas, várakozó csend... A lesujtott, feszült idegű magyar lélek csendje: a gyászos, szégyennel, mocsokkal teli októberi forradalom után.