Krisztus apródjai [antikvár]

Közel kétezer éve, hogy a hontalanná vált Izrael számban és hatalomban meggyarapodva, nyugtalanul keresi az elveszett otthont, vagy ami azt pótolni tudná és nem találja meg. Az elveszett haza neki nemcsak házat és földet jelentett, nemcsak történelmet és tradiciót, hanem szentélyt, amelybe csak neki, Isten választott népének volt bejárása, aki «sokszor és sokféleképen szólott az atyákhoz a próféták által», akiről boldogan tudta, hogy közöttük lakik és «nincs is más nép, amelyhez oly közel volna istene». A modern zsidó, aki előtt ez mind csak mythologia, semmiféle törvény által megkötve nem lévén, az így könnyen megszerezhető anyagi javakban és a kifogyhatatlan találékonysággal elébe tálalt, esztetikailag kicsiszolt élvezetekben találja a hontalanság ellenértékét és a földi élet kellemes berendezésén és lehető meghosszabbításán túl nincs semmi vágya. Nem sok köti régi vállalásához, ha a célh9oz jutás mást javal, könnyen felcseréli vele. Előbb nem volt zsidó, most nem keresztény.