Kulcs [antikvár]

1A vakító fehér fény lassan elhalványul. Ida pislogva körülnéz.Már nem a templomban van. Sehol sincsen. Szürkeség veszi körül. Mintha köd volna, de mégsem az. Sokkal jobban hasonlít a semmire.Matilda még mellette áll, fehér ruhában, fogja a kezét. Vörösesszőke haja, világoskék szeme és szeplői virítanak a kettejüket körülvevő szürkeségben.Ida megpróbálja kitépni a kezét, Matilda azonban nem engedi el.-Hol vagyunk? - kérdezi Ida.-A határvidéken.-Mi az a Matilda csendre inti.-Psszt - suttogja, miközben ijedten kémleli a szürkeséget. - Különben ránk találnak.Ida mégiscsak megörül annak, hogy Matilda fogja a kezét. A kezét.Az imént a templomban, amikor kinyújtotta a kezét Minoo felé, Minoo egyszerűen átsétált rajta. Matilda viszont elég egyértelműen képes megfogni.Akkor talán még nem haltam meg teljesen, gondolja Ida. Nem teljesen. Végignéz magán. Látja, hogy a régi ruhái vannak rajta. A sötét dzseki. A világoskék V nyakú pulcsi, farmernadrág. Megérinti a nyakában függő ezüstszívet.Matilda erősen megszorítja a kezét.10