Kutyaangyal [antikvár]

Részlet a könyvből: "Hajdanában, amikor még egészen kicsi gyerek voltam, kétségbeesve próbáltam kikönyörögni magamnak valamilyen kutyát. Lealább egy kicsit! Nem kellene nagyobbnak lennie nálam, és biztosan jó barátok lennénk. Szüleimmel beszélgetve minduntalan a kutyák természetes hasznosságára igyekeztem terelni a szót, ami azonban rendkívüli módon ingerelte őket. Kezdetől fogva egyértelmű ellenszenvvel fogadták a gondolatot, hogy egy kutya lakjon nálunk. Anya egyenesen bedugaszolta a fülét. - A kutyák - jelentette ki apám vészjósló mosollyal - egészen másképpen élnek, mint mi, emberek. - Egyáltalán nem lenne rossz - mondtam némi kalandvággyal - egy kicsit úgy élni, mint egy kutya."