Küzdelem a dicsőségért [antikvár]

Részlet a műből: "Csónak siklott tova a Krasznán. Gyorsan haladt. fiatal kar fogta az evezőt. S olyan kemény ütemben mártogatta a vizbe, hogy szinte ijedten hullámzott föl tőle. Majd széles kerek vonalakban futott a partig, a hol nefelejtsnek mosogatta gyökereit. Kiváncsian illesztgette kék fejét a szépséges kis virág és nyujtogatta leveleit, hogy csillámló hüs csepp érje a le- s fölemelkedő, nedvgyöngyös lapátról. Odább liliomfélék sugtak-bugtak és sás suhogott selymesen, meg mindenféle igénytelen növény bujkált. Itt ott apró szárnyas mozgolódott közöttük. A bóbitás nádasból aztán vadliba röppent ki. Gágogott. Csapkodott csőrével, szárnyával. Végre tova suhant, arra, a merre az ingoványos, rejtelmes láp szíve volt. Az ifju követte szemével. Nézett-nézett utána. Vonzotta a távol. És sejtelmek fakadtak lelkében. Nagy, nemes tettek utáni vágyak sarjadoztak benne. Csaknem szétpattant a ruha a mellén, ugy feszült."