Közeleg az este? [antikvár]

A táblák szélei enyhén kopottasak.
Az előszóból: "A jelen könyv, melyet megíratlan lapok borítanak gyászba, kötelezettséget ró mindazokra, akik szeretik a gyermekeket. Azaz, mindenkire. Akár egy brutálisan, pillanatnyilag megszakított dallam, melynek gyötrő szépségét viszont lehetetlen elűzni arról a, bárhol és bármikor összeállított vonalrendszerről, melynek ölelkező vonalai kapcsolnak bennünket bizton együvé - nagyapáktól ükunokákig. Nem kételkedem abban, hogy - gyermekeink lelkét fürkészve - ezentúl magunk is még hosszú-hosszú ideig e mesék tengerszorosán fogunk át- meg áthajózni, melyen Octav Pancu-Iasi "admirális" elküldte hozzánk fehér vitorlájú flotilláját - mert ezek »a távolban dagadó vitorlák«, melyek, mint a sirálymadarak, úgy lélegzik be a végtelenség kalandját, hívogatnak: kövessük a tajtékzó nyomdokot..."