Ladikon az ősmagyar hazába [antikvár]

Részlet a könyvből: "A nap éppen delelőn állott és az égen tovavitorlázó bárányfellegek mosolyogva tekintettek le Tokaj városára. A Nagyhegy felől zöldelő szőlőskertek és viruló gyümölcsfák integettek, lent a völgyben pedig a Tisza vize folyt és pajkos hullámai halk surrogással suhantak tova a partok alatt. A gyönyörű nyári nap ünnepi csendjét azonban hirtelen különös hangok zavarták meg. A lárma a Kenyeresék udvarából hallatszott. -Na, várj csak!...- kiáltotta valaki.- Adok én most neked! Nesze!... Nesze!... Te gézengúz!... A magából kikelt ember, akit a heves indulat és a harag ennyire elragadott, Kenyeres adótárnok volt, aki kezében hajlós nádvesszőt suhogtatva a Pali gyerek nadrágját porolta. -Nem is egyet...- suhintott le a nádvessző.- Nem is kettőt, hát hat szekundát kell neked hazahozni!... -Jaj! jaj!- sivalkodott torkaszakadtából Palkó.- Ne bántson édesapám! Meglátja, jövőre tanulni fogok!... Az adótárnok még néhányat sujtott, azután eleresztette a gyereket..."