Lámpások [antikvár]

Részlet:"ELŐSZÓGyermekkor. Életünknek a legmaradandóbb időszaka, hiszen gondolatban vissza-visszatérünk emlékeihez. S talán a legboldogabbak akkor vagyunk, ha nem csupán emlékeinket idézzük olykor: de megőrzünk magunkban egy életen át valamit abból, ami a gyermekkor lelkesedő, álmodozó, állandóan felfedezni vágyó csodálatos korszaka Gyermekkor. Kezdet, amire, felépül akár alapjára a ház az ifjúság, a felnőttkor, egész emberségünk. Kétségtelen: gyermekkorunk rányomja bélyegét későbbi egyéniségünkre. S milyen jó az, ha az embernek jó gyermekkora volt Napjainkban megszoktuk, hogy boldognak, felhőtlennek, napfényesnek emlegessük, s ez így van rendjén, mert így igaz. Nem is lehet könnyű a mai tizenéveseknek elképzelni, hogy szüleik, nagyszüleik egészen másfajta gyermekkorra tekintenek vissza. Jó is, hogy a ma gyermeke hazánkban csupán filmekből, könyvekből, elbeszélésekből szerez tudomást a felszabadulás előtti időszak szomorú gyermeksorsáról, a mosolytól, örömtől megfosztó, pusztító háborúkról. Az embert emberi méltóságától megfosztó, kisemmiző és megalázó kizsákmányolásról. Jó is, ha a mai gyermek megtanulja, s tudván-tudja: az egykori forradalmárok küzdelme, a ma hétköznapjainak a hősei teremtik meg a lehetőséget boldog életéhez, az egyéniség teljes kibontakozásához, a tehetség és adottságok kibontakozásához. S hogy mindezeknek a körülményeknek a megteremtése egy lényeges tényezőtől függ, amire jó már most, a gyermekkorban felkészülni:"5