Leányévek [antikvár]

Részlet a könyvből: A jelmezestélyen Fényesen ki volt világítva Udvardyék körúti palotája. Farsang utolsó napja volt és együtt Emmi Tizenkettedik születése-napja. Gyermek-jelmezbált rendeztek ünneplésére. Udvardy Áron, dúsgazdag gyáros, egyetlen leánya volt Emmi, kit kedvességeért mindenki szeretett; az apja elkényeztette, de gondos anyja okosan nevelte. Most ott állt az öltözőszoba közepén, beteges édesanyja mellett s drága rózsaszín öltözetében olyan volt, mint a rózsatündér. Azt is jelképezte. - Benjámin bácsiék eljönnek? - kérdezte Emmi az édesanyjától. Apa aligha hívta meg őket, - felelt az anya némi zavarral. - udom, nem akarta, de aztán kértem s akkor megígérte, hogy küld nekik is meghívót és nem rontja el kedvemet! Istenem, a barátnőimnél mégis csak jobban szeretem én unokatestvéreimet. - Ha meghívót kaptak, úgy eljönnek, ha ugyan nem esik nehezükre csekély jövedelmükből a két lánynak jelmezt készíttetni. Ezt nem gondoltad meg Emmi, - mondta most az anya. - Gondoltam rá, anyám, - felelt Emmi elpirulva. - Ott volt zsebpénzem. Fánni néni kezeihez juttattam. - Helyesen tetted, gyermekem, - mosolygott az anya és homlokon csókolta leányát. - De menjünk a terembe. Vendégek érkeznek. Kocsizörejt hallok.