Legkedvesebb Aludj szépen!-könyvem [antikvár]

Részlet:"A varangy barátjaA kövér varangy teljesen egyedül élt. Aki csak megpillantotta, felkiáltott: - Iiih, egy varangy! - és már el is tűnt. Senki sem akart a varanggyal barátkozni. Egy napon felbukkant az erdőben egy sárkány. Az ő útjából is kitértek az állatok. Úgy hallották ugyanis, hogy az ilyen lények tüzet okádnak. Senki sem akarta megégetni a bundáját. A sárkány észre sem vette, hogy a többi állat menekül előle. Folyton lógatta a fejét - így élte az életét. Azért volt ilyen szomorú, mert ő már nem tudott tüzet okádni. Valahogy, nem tudni hogyan, egyszer csak nem volt már képes erre a mutatványra. Amikor a varangy megpillantotta a sárkányt, azonnal beleszeretett. A sárkánynak ugyanis pontosan olyan sötétzöld púpjai és kinövései voltak, mint neki. A sárkánynak is tetszett a varangy. Azonnal forró szerelem melengette meg a szívét. Amikor pedig kinyitotta a száját, apró szikra lövellt ki. A varangy rémülten ugrott a tóba.- Ne olyan hevesen. Gyere a vízbe, itt remekül lehet pancsolni.Attól a naptól kezdve együtt él a varangy és a sárkány a kis tóban."