Legszebb regefüzér (rossz állapotú) [antikvár]

Részlet a kötetből: A kristály kereső Bent a hegyek közt, egy szép tó partján nagy régen egy szegényes viskó állott. Csak két ablak volt rajta s a száraz náddal födött tetőn hatalmas szikladarabok feküdtek, nehogy elsöpörhesse a vihar. Köröskörül, amerre csak a szem ellátott, mindenütt óriási hegyek meredtek ég felé, csúcsaikat pedig, ahová csak a felhők látogattak el, örök hó takarta. A tó vize olyan tiszta volt és átlátszó, mint a legszebb kristály s a hegyek mérhetetlen mélységben tükröztették vissza fehérlő csúcsaikat. A réten, mely a tavat mint egy smaragddal kirakott gyűrű vette körül, illatos, tarka virágok virítottak. Emitt a tárnics kék csillagocskái kukucskáltak ki a fűből; amott a havasi kankalin tartotta magasra rózsás fejecskéjét, mellette pedig a fehér kökörcsin úgy pihent karcsú szálán, mint egy odalehelt hópihe. A hegyeket, mint valami bíborpiros öv, a viruló alpesi rózsa bokrai futották körül. Mély csend volt mindenfelé, a hegyeken úgy, mint a völgyben; csak egy-egy kánya hallatta néha csúnya hangját, mire az őrt álló mormota éles füttye felelt. A félreeső kis viskóban egy szegény ember lakott feleségével és egy csomó rongyos, de egészséges és vidám gyermekkel.