Legyen világosság! [antikvár]

Ceremtés I ok-sok évezreddel ezelőtt Isten I elhatározta, hogy világot teremt. A kezdet kezdetén hideg volt, sö-i tét és víz hömpölygött mindenütt. Ö olyan hatalmas volt, hogy szavával teremtett, vitt végbe mindent. Az első napon így szólt: „Legyen világosság!", és amint kimondta, világosság lett. De ahogy beesteledett, újra sötétség borult a földre. A világosságot elnevezte nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. A föld fölé hatalmas égboltot emelt a második napon. Hol kisebb, hol nagyobb felhők úsztak az égen, és jókedvűen kergették egymást, lassan-lassan ez a nap is véget ért. A harmadik napon még mindig víz borította a földet, de Isten összegyűjtötte a vizeket egy helyre, és elnevezte tengernek, ami pedig szárazon maradt, elnevezte földnek. Hogy kedvessé, otthonossá tegye, mindenféle füveket, fákat, virágokat növesztett a szárazföldön. Voltak olyan fák, amelyek magasra nőttek, másokon szebbnél szebb gyümölcsök pompáztak, míg a fíi között egymás után nyíltak az illatos, tarka virágok. így tette egyik napról a másikra csodaszéppé a földet. A negyedik nap reggelén Isten szavára felkelt a nap az égbolt szélén, és sugaraival beragyogta a földet, majd egyre feljebb és feljebb emelkedett, míg végül eltűnt az ég alján, hogy átadja helyét a holdnak. Az éjszakát pedig azzal tette még szebbé, hogy a fénylő hold mellé sok ezer csillagot helyezett az égre. így a negyedik naptól kezdve napközben a nap, éjjel pedig a hold és a csillagok adtak világosságot. A vízi állatok és madarak teremtésére az ötödik napon került sor. A hatalmas bálnák lassan, komótosan úsztak, míg a delfinek és a kisebb halak jókedvűen fickándoztak a vízben. Az eget különleges tarka madarak hada lepte el, és a nap végén énekük betöltötte az egész földet. Isten örömmel látta mindezt, és a hatodik nap reggelén benépesítette a szárazföldet is. A nagy elefánt lassan cammogott, míg a nyuszi fürgén futott a mezőn, az oroszlán pedig lustán ásítozott egy árnyas fa tövében. Felsorolni is nehéz lenne, milyen sok állat nyüzsgött a földön. A legnagyszerűbb dolog azonban csak ezután következett, amellyel mintegy megkoronázta mindazt, amit alkotott: - Most pedig embert teremtek - mondta Isten - aki hasonló lesz hozzám. A föld porából formálta, majd életet lehelt belé, így lett az ember élővé. Gyönyörködve nézte, majd megszólította: - Minden, amit itt látsz, a tiéd. Neked adom, hogy örülj. Ez a te