Lengyelvér/Gyerekasszony [antikvár]

Részlet a "Lengyelvér" c. műből:A vihar körültáncolta a lengyel határon fekvő Procna várat.Nyitott könyvek, ujságok közt ült Dynar Adolf birodalmi gróf, de nem olvasott, hanem fejét keskeny, fehér kezére támasztotta. Fáradtan, kimondhatatlanul fáradtan nézett maga elé. Mozdulatlanul ült, a kandallóban pattogott a tűz, a kemény tölgyhasábok szikrázva omlottak össze, a vihar besivított a kéményen, dühöngése áthallatszott az ablakokon, az óra egyhangúan ketyegett az íróasztalon. Egyszerre halk nyöszörgés hallatszott a mellékszobából, erősebb, egyre erősebb lesz a síró gyermek hangja. Dynar gróf összerázkódott, visszafojtott lélegzettel figyelt, arcát vörösre festette az izgalom. Egy női hang énekelve próbálja a síró gyermeket megnyugtatni, de végül ő is együtt sírt a kiabáló gyermekkel.A gróf felzokogott és kezébe rejtette arcát.- Istenem, hát végtelen szerencsétlenségemben egészen elhagytál ? - Majd hirtelen felugrott és lázas türelmetlenséggel rántotta meg a csengőt.A fehérhajú szolga lehorgasztott fejjel lépett be.- János még nem jött vissza?- Még mindig nem, kegyelmes uram, sőt attól félek, hogy ebben a viharban nem is tud visszajönni. Dynar gróf diplomata volt és tudott magán uralkodni, de karcsú alakja reszketett, mintha a künn dúló vihar rázná.- Mit csináljunk? - kérdezte és kétségbeesett pillantással nézett a szomszéd szobába vezető ajtóra. Az öreg figyelni kezdett.- A grófkisasszonyka felébredt? Isten segítségével sikerül majd a feleségemnek megnyugtatni. - És a hűséges, régi szolga bizalmasságával nézve a grófra, suttogva folytatta. .- Ne essen kétségbe, kegyelmes uram.