Levendulák illata [antikvár]

Kühne Katalin könyvtáros vagyok Miskolcról. Az irodalom, a művészetek és a természet egész életemet meghatározta. Úgy neveltek, hogy az értékeket őrizzük és továbbadjuk. Szerencsém volt, mert olyan szellemi légkörben élhettem, ami arra inspirált, hogy leírjam gondolataimat. Szüleim, nagyszüleim, tanáraim, kedves íróim, művészek, akiket megismertem, segítettek formálni szellememet. Példát mutattak emberségből, hitből, becsületből. Én magam is kerestem a világ titkait, de elsősorban magamat akartam megismerni. Egy ómexikói gondolat jut eszembe: A költészet attól költészet, hogy úgy viselkednek benne a szavak, mintha először találkoznának". Szerintem minden alkotásra igaz ez, még azokra is, amelyek nem bírnak olyan értékekkel, mint a nagy írók, művészek művei. Mégis valódi érzéseket, egyszeri és megismételhetetlen világokat tükröznek. Megérintheti a lelkünket valami, önmagunkon átszűrhetjük, kimondhatjuk, szoborrá gyúrhatjuk vagy megfesthetjük.