Lidérc anyó kútja [antikvár]

Részlet:LIDÉRC ANYÓ KŰTJAÉlt egyszer egy Ilja nevű legény. Olyan egyedül volt, mint az ujjam: sorra eltemette minden rokonát. Mindegyiktől örökölt valamit: apjától erős karját, anyjától szép fogait és ékes beszédét, nagyapjától egy csákányt meg egy ásót, nagyanyjától pedig jó emlékezőképességet.Furfangos öregasszony volt az anyó. Az utcán összeszedegette a tollat, hogy unokájának vánkost készíthessen örökségül, de már nem tudta teletömni. Halála óráján magához intette az unokáját és azt mondta neki:- Látod-e Ilja, mennyi tollat összegyűjtött nagyanyád! Majdnem egy teli rostával. S hozzá micsoda tollat! Hajszálra egyformák: finomkák, tarkák, ránézni is gyönyörűség! Ne felejtsd el hasznát veszed még.Ha majd megházasodol, s az asszony vánkost hoz a házadba, nem kell szégyenkezned: neked is van vánkosod, az öreganyádtól maradt rád. De ne azt tekintsd, hoz-e vánkost az asszony, vagy nem. Ha hoz, jól van, ha nem hoz, úgyis jó. Vidáman élj, dolgozz derekasan, jó alvás esik a szalmán is, azon is álmodhatsz szépet. Ha rossz gondolatokat nem forgatsz a fejedben, semmitől se kell tartanod, sima lesz az életed útja. Megvidámít a nappal, dajkálgat a sötét éjszaka, gyönyörködtet a piros napocska. De ha a rossz gondolatok fészket vernek a fejedben, bizony keserves lesz az életed.