Lola és a szomszéd srác [antikvár]

1. fejjeget árom egyszerű kívánságom van. Igazán nem nagy kérés egyik sem. Az első, hogy Marie Antoinette-nek öltözve vehessek részt a farsangi bálon. Olyan kacifántos parókát szeretnék, amibe akár egy madárkalitka is belefér, és egy annyira terebélyes szoknyát, hogy csak egy kétszárnyú ajtón tudjak bevonulni a bálterembe. De majd jól fölemelem a szoknyámat, kivillantom a csótányroppantó surranó-mat, hadd lássa mindenki, hogy a maskara alatt punk-rockosan kőkemény vagyok. A második az, hogy a szüleim fogadják el a pasimat. Ugyanis utálják. Utálják a hidrogénezett haját az örökké feketéllő tövével, ki nem állhatják a pókhálókkal és csillagokkal teletetovált karját. Szerintük a szemöldök-vonogatása lekezelő, a mosolya pedig inkább idétlen vigyor. Ezenkívül torkig vannak vele, hogy a zenéjét bömböltetem a szobámban, és unják, hogy folyton viaskodjanak velem, hányra jöjjek haza valamelyik szórakozóhelyről, ahol épp a bandájával játszik. Hogy mi a harmadik kívánságom?