Lovagok kora [antikvár]

Több mint egy évezreddel ezelőtt Európában minden addiginál jobb, hatékonyabb harcosok jelentek meg. A páncélos lovasok királyukért és hazájukért, a keresztény vallásért és hübérurukért, váraik védelmében vagy éppen valamely magasztos eszméért szálltak harcba. Több mint öt évszázadon át elit alakulatokként uralták a harcmezőket. A KÖZÉPKOR TANKJAI Ha a lovagokra gondolunk, tetőtől talpig páncélba öltözött, szinte sebezhetetlen vitézeket képzelünk magunk elé. A középkori lovagok a régebbi korok harcosainál sokkal erősebb vértezetet hordtak. A páncélkovácsok művészi tudásának köszönhetően ennek súlya olyan egyenlően oszlott el viselője testén, hogy a felszerelésük tekintélyes terhe ellenére meglepően mozgékonyak voltak. Fegyverzetüket a lándzsa, a kard, a tőr, a különféle csatabárdok és buzogányok alkották. Testüket vassisakkal, vértezettel és pajzzsal védték az ellenség fegyvereitől. A kengyelbe támaszkodva szinte álltak a magas kápájú nyeregben, így teljes erejüket beleadhatták egy-egy csapásba. Harcmodoruk lényege a lándzsával végzett lovasroham és az azt követő közelharc volt. A lovagi felszerelés 30-45 ökör árába került, ennyi jószággal sok esetben egy egész falu sem rendelkezett. 0 harctereket uraló lovagok kora a történelmi középkornak felel meg. E hosszú időszak 476-bar a Nyugatrómai Birodalom bukását követően kezdődött, és a XV. század végén Amerika felfedezésével és a reneszánsz győzelmével ért véget. Fénykoruk hozzávetőlegesen ötszáz évig, 1000-től 1500-ig tartott, amikor is e nemes harcosok a csataterek elit alakulatait, egyben a feudalizmusnak is nevezett hűbéri társadalom legbefolyásosabb rétegét alkották. A POITIERS-I CSATA Európa első nehézlovas hadseregét Martell (Kalapács) Károly frank majordomus (udvarnagy) állította a mórok ellen. 732-ben Poitiers mellett e nagyrészt nehézlovasokból álló frank sereg szétzúzta a mór könnyűlovasságot, így a lovagok diadalmasan vonultak a történelembe.