Lucy-Laci [antikvár]

Részlet a könyvből: A kastély boltíves könyvtárszobájában íróasztala mellett ült Karvaly Boldizsár. A komor szoba hangulatához jól illett az íróasztal előtt ülő kemény arcélű férfiú. Rövidre nyirott hófehér haját itt-ott tintasávok tarkították, látszott, hogy írása közben tolltörlő helyett azt használta. Bozontos szemöldöke még fekete és a szeme, ez az acélszürke szempár is még ifjúi frissességgel villogott, de az alak görnyedt volt, erősen meghajlott és a száj körül az a vonás sem hiányzott, melyet sokszor oly tévesen hisznek a vénség ráncának, de amelyet egy fájdalom, a lelki bánat, rajzol az arcra. Karvaly Boldizsár élete boldogságát munkálkodásában látta. Abban a munkálkodásban, melynek minden idejét szentelte, s melynek gyümölcseit a késő utókor is élvezni fogja. Történetíró volt, híres neves történetíró, kinek írásait külföldi tudósok is hitelesnek tartották. Neve szinte fogalommá vált hazájában és a tudós társaságok büszkeséggel sorozták őt be tagjaik névsorába.